Nyitólap Híreink

„Mennyi az annyi, avagy a kutyák fehérjeszükséglete…”

Közhelynek hangozhat tán azt olvasni ismét, hogy a kutya bizony a farkasból (Canis lupus lupus) lett háziasítva. A kutyák bizonyos tulajdonságaikban, élettani sajátosságaikban és néhány fajta tagjai még küllemileg is hasonlatosak az öreg ordasokhoz. Ilyenek a vemhességi idő hossza, a péniszcsont megléte, a falkaösztön, az álvemhesség, a tápcsatorna alakulása, a fogak száma és egyebek, mint például a táplálóanyag igény is.

A kutya (Canis lupus familiaris) a farkassal együtt rendszertanilag a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a kutyafélék (Canidae) családjába tartozik.

A kutya életéhez, testi fehérjéinek felépítéséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjeforrás. Tulajdonképpen a bevitt fehérjét emésztése során oligopeptidekig, majd aminosavakig bontja, emésztő enzimeivel; ezek hasznosulnak a szervezetben. Mivel aminosav összetételt nagyon nehéz folyamatosan vizsgálni (szekvenálni), szinte lehetetlen lenne a különféle takarmáynok (táptípusok) osztályozása, így a tápok nyers fehérje tartalmát határozzák meg kísérletesen, valamint az esszenciális aminosav összetételt. Esszenciális az az aminosav, melyet a kutyának készen kell felvennie, mivel nem tudja - de novo – előállítani az anyagcserefolyamatai során, viszont kell a saját szervezetének fehérjéit felépíteni.

Általánosan elmondható, hogy a fehérjeigény például az állat igénybevételekor (pl. sport vagy munka), tartós stressz, különféle betegségek, vérveszteség, trauma és vemhesség, esetén és kölyök korban nagyobb, mint egészséges, felnőtt korú kutyáknál.

Ezt a fehérje szükségletet a különféle eleségekben lévő szárazanyagra számított 22-25%-nyi nyers fehérje éppenséggel fedezné is majd minden megnövekedett igény esetén, de viszonylag ritka az, hogy a tápokba kerülő fehérje tényleg nagy százalékban jó minőségű fehérjeforrásból, mondjuk hidrolizált vadhúsból származzon. Ezért is a gyártók egy része a fehérje tartalmat magasabbra, 28-30%-ra állítják be például kölyköknek és vemhes, vagy szoptató szukáknak szánt takarmányokban, kompenzálva az esetleges aminosav összetételben való eltéréseket.

Fontos figyelni a tápban lévő fehérjehordozó összetételét is, tehát azt, hogy ez az előbb említett 22-30% - nyers fehérje, milyen eredetű, (gondolok itt a szójára, vagy a csontlisztre, hal-lisztre, a feltárt tol-lisztre, vagy esetleg húsra és egyebekre). Továbbá azt is szem előtt kell tartani, hogy nagyobb energiatartalmú tápból (több zsír és szénhidrát) a kutya kevesebbet tud enni, így az ilyen tápokban többnek kell lenni a fehérjének is, hogy ne alakulhasson ki relatív hiány.

Az fentebb említett, a kutya számára esszenciális aminosavak, tehát amelyeket nem tud előállítani; a metionin, cisztin, a lizin, a treonin, a triptofán, fenilalanin, a tirozin, a leucin, az izoleucin és a prolin. Fejlődő félben lévő kölyköknek szükséges továbbá a hisztidin és az arginin is, mivel a szervezet nem tudja olyan gyorsan előállítani, mint amilyen gyorsan fogy az kutyus növekedése során.

Ezen nélkülözhetetlenül szükséges aminosavaknak mind külön van szükségleti (és ajánlott beviteli) értéke korcsoportonként 15,4 MJ/kg Metabolizálható energiájú tápra számítva.

A jó minőségű táp magáért beszél…

Mikor a kutyánknak tápot választunk, mindig gondoljunk, bele mit is enne szívesebben egy farkas, főtt szójababot, vagy egy darab véres húst?!

 

Dr. Dobos Attila Balázs