Nyitólap Híreink

Mit üzen nekünk a tápos címke? (Avagy takarmányozástan a gyakorlatban…)

 

arion

Bátran állíthatom, hogy – akármilyen régen is volt – a legemlékezetesebb szigorlataink egyike állatorvosi képzésünk során, a takarmányozástan volt. Akár 5 éve akár 25 éve vizsgáztunk, biztosan emlékszünk az ott történtekre, részben mert hatalmas mennyiségű tananyagból szerzett tudásunkról kellett számot adni, részben meg azért, mert akkor még nem (vagy csak alig), értettük meg miért is kell ezzel a tárgykörrel foglalkoznunk. Aztán az eltelt évek során ki is derült, hogy milyen szerepe van a takarmányozástannak egy átlagos társállat – gyógyászattal foglalkozó klinikus állatorvos praxisában a mindennapok során.

Emberben is sok kórság vezethető vissza a helytelen táplálkozásra, illetve bizonyos betegségek esetén akár drasztikusan változtatni kell, étkezési szokásainkon, (hogy csak a cukorbetegséget, a laktóz intoleranciát, vagy a köszvényt említsem). Ugyan így van ez társállatainkkal is. Minden életkorban és az élettanitól eltérő, kóros állapotokban, például fertőző-, vagy allergiás-betegségekben, krónikus mozgásszervi bántalmakban, vagy hormonális problémák esetén más-más a jószág tápláló anyag szükséglete.

Szerencsére manapság az internettől kezdve a szupermarketeken és pet-shop-okon át az állatorvosi rendelőkig elképesztő palettája tárul elénk a különböző rendeltetésű - gyakorlatilag az állat különböző életszakaszainak és egészségi állapotának megfelelő (adekvát) – tápokból.

Hogyan is hasonlíthatók össze ténylegesen objektíven,

egzakt módon ezek a kutya- és macskaeledelek?

Hogyan lehet meghatározni a táp beltartalmi értékét a jószág szükségleteinek tükrében?

Ezzel kapcsolatban írnék pár sort és ajánlanám főleg a felelős állattartóknak, valamint a tudatos vásárlóknak.

Tápnak (tágabb értelemben takarmánynak) kettő kritériumnak kell megfelelnie; tartalmazni kell az állat számára szükséges tápláló anyagot és e mellett fontos, hogy megetethető legyen az állattal annak egészségkárosodása nélkül. (Egy groteszk példát hoznék fel ennek a szemléltetésére. Egy szelet sertéshús ugyan tartalmaz táplálóanyagot, de egy házi nyúl nem tudja elfogyasztani bizonyos mértékű egészségkárosodás nélkül, tehát nem tekinthető a nyúl számára takarmánynak.)

A különféle takarmányok, (így a tápok) tápláló anyag tartalmának vizsgálatával a takarmányanalitika foglalkozik; érzékszervi és laboratóriumi vizsgálati módszerekkel.

Az alapvető nyers kémiai összetevőket a weendei analízissel lehet meghatározni, mely jó közelítéssel határozza meg a takarmányok beltartalmi értékét.

Minden takarmánynak, - ahogy az élelmiszereknek is - van valamennyi víztartalma; ez döntően befolyásolja a fizikai és kémiai tulajdonságokat (mint a sűrűség, az állag, a fagyáspont, stb.). A száraztápokban 10-12%, a félszáraz tápokban 20-25%, a nedves tápokban akár 80% víz van.

Az analitika során az első lépésben, a víztartalom különböző módszerekkel történő eltávolítása után, a minta tömegállandósága esetén kapjuk meg a szárazanyag tartalmat. (A táplálóanyagokat, nyomelemeket és egyéb összetevőket legtöbbször a száraz anyaghoz viszonyítva adják meg.)

A vizsgált takarmány mintából származtatott száraz anyagot ezek után izzítókemencébe teszik, ahol gyakorlatilag elhamvasztják; az eljárás utáni maradékot nyershamunak hívjuk. A nyers hamut lemérik és tömegét kivonva a kiindulási száraz anyag tömegéből megkapjuk a minta szerves anyag tartalmát.

A szerves anyag tartalom további négy komponensre, így nyers fehérjére, nyerszsírra, nyersrostra valamint nitrogén mentes kivonható anyagra (N-m.k.a.-ra) osztható további vizsgálatokkal.

A nyers fehérje tartalom a takarmány nitrogén tartalmú komponenseinek összessége; bele tartoznak a fehérjéket felépítő szabad aminosavak, nukleinsavak, és egyéb szerves-, esetenként szervetlen- vegyületek (NPN- anyagokat). (Egyébként a gyakorlatban a takarmány nitrogéntartalmát mérik a Kjeldahl- módszerrel, amiből számítható a nyersfehérje tartalom.)

Egy kutyatáp hústartalma tehát például, a táp nyersfehérje tartalmának csak egy részét adja, mivel maga a hús; amiből készül a sok vizet és fehérjéken kívül még számtalan alkotórészt, így például glikogént, ásványi anyagokat és zsírt, zsírszerű anyagokat is tartalmaz.

A takarmány nyerszsír mennyiséget oldószeres kivonással határozzák meg, nyers zsír alatt a zsír- és zsírszerű anyag- (lipoid-) tartalmának összességét értjük. Kutya- és macskaeledelekben ez sokszor úgymond elég kötött formában lehet jelen.

Savas és lúgos kezelés után mérik meg a nyersrost tartalmat, ide például a cellulóz, hemicellulóz és a lignin tartozik ez általában növényi eredetű takarmányalkotókból származik.

A szerves anyag tartalomból elvéve a nyers fehérjét, a nyerszsírt és a nyersrostot, megkapjuk a nitrogén mentes kivonható anyag tartalmát a takarmánymintánknak. Ez a komponens csoport igen heterogén, ide tartoznak többek között a szénhidrátok, a glükozidok és szerves savak is.

A weendei analízis az alap, ezen kívül egyéb vizsgálatokat is végeznek a takarmánnyal, mely vizsgálatok eredményei, szintén igen fontosak a takarmányt fogyasztó állat egészsége szemponjából.

A teljesség igénye nélkül írnék, ezekről; mérik az emészthető nyersfehérje tartalmat (ez a fehérjéket minősíti), vizsgálják az aminosavakat (pl. összetételüket, az esszenciális aminosavak mennyiségét); és meghatározzák a zsírsavakat, ásványi anyagokat és vitaminokat is.

A mind a vitaminok, a zsírsavak és mind aminosavak között vannak esszenciálisak, azaz elengedhetetlenül szükségesek az állat egészségéhez.

Fontos továbbá megemlékeznünk a tápok energiatartalmáról, mely átlagos kutyatápok esetén 13-17 MJ Metabolizálható energia (ME) kilogramm táponként.

A táp kilóra számított energiatartalmából, az ismert beltartalmi értékéből és a jószág adott állapotához viszonyított energia- és tápanyag-szükségletéből valamint testtömegéből kalkulálható a számára éppen optimális takarmánymennyiség. Persze ez sokszor változhat; például fokozott igénybevétel, betegség, vagy vemhesség esetén nőhet az energiaigény és ezáltal a takarmányszükséglet.

Az eleség csomagolásán lévő információk ezen, - fent említett - bonyolult vizsgálatok alapján készülnek, az Önök tájékoztatására; ezért, ha módunkban áll, mindig olvassuk el milyen összetételű és minőségű tápot adunk házi kedvenceinknek; mivel gondos, tudatos tápválasztással rengeteg probléma megelőzhető.

Sose feledjük, hogy választott kedvencünk sorsáért és jóllétéért, mi állattartók vagyunk a felelősek!

Dr. Dobos Attila Balázs

www.ariontap.hu